Kurmai-Ráti Szilvia

Varázsdallam (bábmese)

Pannika: (egy kis széken ül, és fejét lehorgasztva, bánatosan sóhajtozik. Kicsomagolatlan nyalókát, és különböző édességeket tart úgy a kezében, hogy a gyerekek láthassák, mi az). Hhhaj (kis szünet), hhaj.

Bagoly úr: (felröppen a paraván mögül, kissé zihál, mintha sietett volna): Pannika! Végre megtaláltalak! Már mindenhol kerestelek! Rég találkoztunk. Gondoltam, ideje lenne beszélgetnünk, hogy tudjuk, kivel mi történt az utóbbi időben.

Panni: (felnéz, kicsit meg is ijed, majd újra lesüti a szemét, mert szégyelli magát, nyafogva köszön): Szia, Bagoly úr.

Bagoly úr (rosszallóan): Úgy látom, nem vagy túl vidám.

Panni (kitör, szinte levegő után kapkodva): Ó, Bagoly úr, te vidám lennél, ha megbántottad volna az anyukádat, a legszebb, legkedvesebb anyukát az egész világon?!!

Katica Bogár

Mitől csörrent a pohár?

Rászállt Katica Bogár.

Kis Katica, Bogárka

Bezuhant a pohárba.

Odaragadt a lába

Egy cukormáz nyalábba.

Szabadulna a bogár,

Nem engedi a pohár.

Ráncigálja, cibálja,

A fenekét riszálja.

Riszálgatja, dobálja:

Kiszabadul a lába.

Felröppen egy faágra,

És hangosan kiáltja:

Kis Katica, Bogárka

Többé nem száll pohárra.