Kurmai-Ráti Szilvia

Címlap

Kurmai-Ráti Szilvia

Szöllőssy Tibor: A platánoknak örökké élni kell!

Írta: krsz |

( 1 Vote )

Szöllőssy Tibor: A platánoknak örökké élni kell!

Szöllőssy Tibor: A platánoknak örökké élni kell!

A szerző, Szöllőssy Tibor (novellista, helytörténész, közíró) 1940-ben született Borzsován, később Técsőre költözött. Jelenleg Nyírmadán él, jóllehet mindig Técsőre jön "haza".

A platánoknak örökké élni kell! című novelláskötete még 2005-ben jelent meg. Több mint ötven tárcanovella osztozik meg a könyv lapjain, így az olvasót több mint ötvenszer érinti meg egy-egy különös, hol hideg, szomorú, hol ironikus-humoros jelenet, ami szinte követhetetlenül és törvényszerűen alakul át sajátos hangulattá az emberi agy titokzatos tekervényiben. Ha például otthon olvassuk, eltűnik az otthoni légkör, a tűzhelyen készülő leves illata, a tévé villódzó fényei és üres, rikácsoló hangjai, de még a korábbi érzelemvilágunk is hirtelen szívódik fel a semmibe. Egy dolog marad csupán: az elmélyült gondolatok, amit a kis betűk szőnek bele a világlátásunkba. Az írások önkéntelenül is rámutatnak arra, hogy soha nem az egyén a lényeg, hisz folyton körülíródnak az emberi létezés végességének sziluettjei. Rájövünk, hogy nincs hatalmunk az események, történések alakulása fölött, viszont kaptunk felülről képességet a részvétre, a segítségnyújtásra, vagy egyszerűen csak arra, hogy meghallgassunk egy embert, aki készül elhagyni az élők sorait.

Bővebben...

Országunkhoz

Írta: krsz |

( 1 Vote )

Országunkhoz

Elvetted a hazánk,

Evetted a nevünk.

De nem némíthatod szánk’:

Isten nem vagy nekünk!

Elveszed a fiunk’?

Elveszed a lányunk’?

Nevetsz, ahogy sírunk?

Etetsz, ahogy hányunk?

Gyilkolod a betűnk’?

Bünteted a szavunk’?

Szaporítod tetűnk’?

Hogy élni se akarjunk?

Bővebben...

Eltompulás

Írta: krsz |

( 3 Votes )

Eltompulás

− Én már nem szeretlek, elég volt belőled. Csak kiabálni tudsz velem. Külön költözöm tőled− mondta a feleség.

− Minden másban különböző a véleményünk, de ebben megegyeztünk. Remélem, még az utcán sem akadunk egymás útjába− morogta a férj.

Vége volt az együttélésnek, az együttműködésnek is. Szegények fel se tudták ismerni, hogy mennyire rosszul döntöttek. Vakok voltak, süketek és főleg teljesen érzéketlenek egymás iránt. És egyetlen gyermekük iránt. Azonban mindketten maguknak akarták a felügyeleti jogot a kicsi felett.

Jött az acsarkodás, sárdobálás. Ahol csak tudták, elgáncsolták, bemocskolták, megrágalmazták a másikat: csak azért, hogy a gyerekelhelyezés kérdésében döntő bíróság előtt jobb színben tüntessék fel magukat s a legrosszabb képet fessék a másikról. Lassacskán a gyermekért folytatott harc is csak egy eszköz lett, hogy minél mélyebb sebeket okozhassanak egykori párjuknak. Mindketten más nevelési elveket hangoztattak (pusztán azért, hogy biztosra menjenek abban − teljesen széthúznak). Reggel ármánykodtak, délben fenekedtek, este áskálódtak, éjszaka alvás helyett pedig fondorkodtak egymás ellen. Közben, ha az utcán összetalálkoztak, úgy tettek, mint az ismeretlenek.

Bővebben...

Könyvajánló: Vári Fábián László: Fecskehajtó idő

Írta: krsz |

( 2 Votes )

Könyvajánló: Vári Fábián László: Fecskehajtó idő

Vári Fábián László József Attila-díjas kárpátaljai magyar költő. Tiszaújlakon született 1951-ben. Tagja volt a Forrás Stúdiónak, és később bekapcsolódott az első kárpátaljai magyar polgárjogi mozgalomba. Emiatt 1972-ben bevonultatták sorkatonai szolgálatra. Leszerelése után diplomázott le. 1997-ig a mezővári középiskolában magyar nyelvet és irodalmat tanított, majd a beregszászi főiskola tanára lett. Jelenleg az Együtt című folyóirat főszerkesztője. Néprajzos és műfordítói tevékenysége is számottevő.Vári Fábián László: Fecskehajtó idő

A Fecskehajtó idő című verseskötet 2004-ben látott napvilágot. A kötet kezdő verse a Csonkahét is eljön. Ez nemcsak megkapó és mély fohász, hanem a legszebb és az emberiségre azóta is a legnagyobb hatást gyakorló bibliai történet sajátos narrációja is egyben.

A Számlál az Úr című kötetrész verseinek nagy részében az eredeti, finom tájleíró érzék megnyilvánulásai legtöbbször valami nehéz, baljóslatú árnnyal vannak átszőve: mintha egy fojtó szemfedél nehezedne az ősz, a tavasz vagy más természeti jelenségek fölé − jelezvén, hogy minden földi dolog fölött ott lebeg az elmúlás lehetőségének könnyed szele. A tradicionális értékek összemosódnak a jelen és a jövő sokszor elszomorító momentumaival.

Bővebben...

Passzivitás, ősz...Arad

Írta: krsz |

( 1 Vote )

Passzivitás, ősz...Arad

A ragyogó őszi napsütés fénye nedvesen verődött vissza a nemrég még árnyékban didergő, tarka, kerti avarról. Az iskola szürke falát helyenként sárgára festették az egyre gyengébb napsugarak. A felmelegíthetelen betonfalak mohón nyelték el a jóleső melegséget. arad

− Dávid, te tudod, kik voltak ezek az aradi fazonok, akiket megöltek?

− Fogalmam sincs, csak annyit tudok, hogy kicsinálták őket és kész. Azt se értem, miért kell emiatt unalmas megemlékezéseket tartani. Manapság már úgysem meglepő, ha valakit lelőnek. Az lenne a meglepő, ha nem lőnének le senkit.

− De ez valamikor régen volt. Tudod a dátumot, mikor történt?

− Dunsztom sincs. Tanultuk, de ismersz: a történelem egyik fülemen be, a másikon ki. Badarság az egész.

− Tanultuk, de én se szoktam soha figyelni. A megemlékezésen se. Most meg hülyén érzem magam.

− Miért? S egyáltalán, Péter, miért beszélgetünk még mindig erről az ostobaságról? Megnézed az új játékot a telómon? Tegnap töltöttem le a netről.

Bővebben...

További cikkeink...

Kurmai-Ráti Szilvia

törékeny szentjei

Főmenü