Kurmai-Ráti Szilvia

Több veszhet, mint mohácsnál

Mariska néni a százötven éves, képes Bibliája fölött üldögél egy apró zsámolyon. Az elmosódott betűjű lapok már nem ragaszkodnak a kötéshez, széleiket kicsipkézte az idő. A néni szent áhítattal lapozza. Meg is simogatja: azt reméli, Istennek tetsző mozdulat az. A Könyv és a szobácska külalakja nagyban hasonlítanak. Ócska asztalka, szalmaágy foszló huzattal, megszürkült nejlon függönyök, víznyalta mély gödör a padlóban. A lényeg azonban a tartalom. A Biblia esetében az élő Ige. A szobácskát illetően pedig Mariska néni. Jó asszony ő. Mióta hallotta, hogy a magyar szülők félelemből ukrán iskolákba íratták be a hatéves gyermekeket, folyton imádkozik. Apákért, anyákért, gyerekekért. A magyar családokért. Azért, hogy ne fogyjon el a kicsi nemzet Kárpátalján. Vasárnaponként, mielőtt elindulna a templomba, elénekli a himnuszt. Nem csak az első versszakot, mint a sietős tömeg a nemzeti ünnepeken. Az összest. Fáj a görnyedt háta, mégis erővel kihúzza magát ilyenkor. Meg is könnyezi. Az imádságokat is. Könyörög a fiatalokért is, akik vodkáznak és káromkodnak.

Kopognak az ajtón. Meghozták a tejet. Csak egy liter a hétre. Elég annyi, mert drága.

Törékeny szentek

A következő újsághirdetésen keresztül értesültem először Zajosról:

Ungvári állatkertben éhező lovak havi támogatást kérnek élelemre. Fogadj örökbe te is egy állatot! Bankszámlaszámunk:..........

A hirdetéshez tartozott fotó is, ami egy szürkésfehér lovat ábrázolt, alatta az állt: Zajos.

Garfika - Juhász László

Aznap este, hogy elolvastam, sehogyan sem sikerült elaludnom. Egyfolytában Zajosra gondoltam, ahogyan eledelre várva kikukucskál a karámjából, egyre csak várakozik, mikor dob valaki be neki egy marék zabot. Gondolatban bementem hozzá, megsimogattam a hátát, a fejéhez simultam a fejemmel, bíztatni kezdtem:

− Ne aggódj, Zajos, nem hagylak sorsodra. Leszek az örökbefogadó apukád, ha akarod. Küldök pénzt, annyit, hogy habostortára is jut majd belőle vasárnaponként.

Mielőtt apáéknak is elmondtam volna, mit akarok tenni, úgy gondoltam, tudakozódok egy keveset. Iskola előtt berohantam egy bankba a hirdetéssel  a kezemben és öt hrivnyával a zsebemben. Még jó, hogy a bankos néni épp felállt a számítógépétől, mert a székéből biztosan nem látott volna meg. Előadtam a mondanivalómat. Örömömre értett magyarul.

− Utalhatsz pénzt a bankszámlaszámra, de csak apukád kíséretében.